Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tóth Richárd

2011.03.19

Példakép Magyarországon.

Tóth Ricsi talán Magyarország legismertebb és ami fontosabb,legnépszerűbb pókerese.Szerettem volna róla írni és jobban megismerni,megismertetni.Blogjában röviden leírja,felmerülő kérdéseimre a válaszát.

Részlet Ricsi saját blogjából.

"Magamról

Tóth Richárdnak hívnak, és ez az én történetem.

És bizony ez a sztori egy kisfiúval kezdődik, aki mindig nagyon lusta volt tanulni, bár sosem voltak nehézségei az iskolában, sem a középiskolában, sem ez egyetemen. Szülővárosában lediplomázott bölcsész szakon, és bár politológusként végzett, tudta hogy soha nem fog a szakmájában dolgozni. Ezután elindult világot látni, amitől tapasztalatot és önállóságot remélt, és ezt a messzi külföldön eltöltött egy év alatt meg is szerezte.

És ez az a pont ahol életemben először találkoztam a pókerrel, történt ugyanis hogy hazafelé a kalandos egy évem után vettem egy könyvet, ami a pókerről szólt, és egy számomra akkor még ismeretlen szerző, bizonyos Phil Hellmuth, a következő címet adta neki: "Play Poker Like The Pros". Ez alapján egy kis baráti társasággal elkezdtünk játszani (limit holdemet!), majd ketten elkezdtünk egyre több információt gyűjteni az internetről, és rájöttünk hogy bizony online is lehet ezt játszani. Következtek a freerollok, könyvek olvasása, és annak tárgyalása hogy ki a szerencsétlenebb és vajon tényleg tudásalapú játékot játszunk-e?

Néha egy kis pénzt nyertem freerollokon, de az el is ment, főleg cash game-en, de feltölteni (pénzt) sehova nem voltam hajlandó, mondván: "ha nem tudom megvédeni a pénzem, akkor felesleges", így maradtak a freerollok, és néha már sikerült is megtartani az ott nyert pénzt. Elkezdtünk a barátommal élőben játszani, ahol viszont szinte folyamatos sikerélményekkel gazdagodtunk, és egyre többet játszottunk helyi klubokban Budapesten, ahol ekkor éltem (felköltöztem Miskolcról hazatértem után rögtön). Kikészültem minden elvesztett 20-30.000 forint után és az egekben éreztem magam minden megnyert tízezer után. Eközben egyébként egy informatikai cégnél dolgoztam, és lassan a fizetéskiegészítésem már több volt mint maga a fizetésem. Egyre többet játszottam élőben, és a szüleim kezdtek aggódni. Főleg édesanyám, aki egyre nagyobb összegeket látott megfordulni a kezemben, és mivel mindig őszintén bevallottam neki, hogy mennyit nyerek, illetve bukok, nem tudta nyugodtan szemlélni kicsi fiának másik életét.

Az életemet - és a szüleim hozzáállását is - gyökeresen megváltoztatta a 2006-os év, ami az áttörést hozta a karrieremben, vagy talán inkább a karrierem kezdetét, hiszen addig álmodoztam, de óriási terveim nem voltak a pókerrel. Kijutottam pár külföldi versenyre, elsőként a Bahamákra, majd Bécsbe, és bár eredményt nem értem el, óriási élmény volt az első külföldi versenyem, és rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, óriási lépéseket tettem fejlődés terén. Hazatérvén úgy éreztem, jóval a hazai élő mezőny előtt járok, és tele voltam önbizalommal. Kijutotttam a WSOP főversenyére, és egy héttel később hármas osztozásban megnyertem (az osztozás után nem kellett lejátszanunk a partit) a legnagyobb heti online versenyt, a Sunday Milliont. Ez megengedte, hogy - előzetes terveimmel ellentétben, hamarabb kimenjek Vegasba, és további világbajnoki versenyek játsszak. Az első ilyen versenyen azonnal második lettem, amivel azt hiszem végérvényesen megismertek a hazai pókerberkekben. Óriási siker, mégis óriási csalódás! Mindig is az álmaim hajtottak előre, akármit csináltam. Mindig az egyik legnagyobb álmodozó voltam a környezetemben, és ebben az időszakban a karkötő egy olyan álom volt, ami kétségtelenül a legnagyobb volt mind közül, és egyszer csak ezen a bizonyos versenyen kitették elém az asztalra a kis arany ékszert, amikor már csak 1 játékos állt köztem és közte és 2200-an már kiestek. Dupla előnyből kezdtem a heads-upot, de elbuktam, és őszintén szólva elég nehezen tudtam feldolgozni ezt az "élményt" a második hellyel járó siker és pénz ellenére is.

Meg lett pecsételve a sorsom, profi lettem, kiléptem a munkahelyemről, és az első profi versenyem meg is nyertem Bécsben 2006. októberében, ez a European Poker Masters volt. Itt a heads-upot egy jó barátommal, Kaló Dinivel játszottam, de aznap nem lehetett legyőzni, a kártya kétségtelenül az én oldalamon állt. Év végén jelöltek az "Év Újonca" címre az Európai Póker Díjátadó Gálán Párizsban, amit nagyon nagy elismerésnek könyveltem el.

2007. is jól kezdődött: 3.-ik lettem az EPT koppenhágai állomásán, és tovább folytattam az élő versenyek grindolását, ami a mai napig megy. Ez volt az az időszak amikor Magyarországon elkezdett kialakulni egy kis profi kör, és elkezdődött egy mára más legendássá vált "belső kör" kialakulása, Márkóval, Luigival, Milivel, Pepével (Iteo), Bélabácsival, Fóris Attival és velem. Mára ez a kör már jóval nagyobb és a magyar pókersikerek egyik fő letéteményesei a tagok. Én jómagam is rengeteget fejlődtem általuk, és az utóbbi időszakban elsősorban nekik köszönhetem a sikereimet.
2008. és 2009. kisebb-nagyobb sikerekkel volt tarkított, és 2010. elején óriási fordulatot vett a karrierem, ugyanis leszerződtem a Pokerstarsszal és az első magyar Team Pro lettem a világ legnagyobb pókeroldalánál, ami kétségtelenül az egyik legfontosabb dolog az életemben, és az egyik legnagyobb siker is természetesen. Sokkal többet jelentett számomra a szerződés, mint azt valaha is gondoltam volna, és büszkén járom ma már a világot, mint a PokerStars egyik nagykövete. Kicsit úgy érzem hogy igazán profi pókeres nem 2006-ban váltam, hanem 2010. januárjában...

Mindig kérdezik hogy mi a következő lépés, meddig játszom, és mi a következő verseny, de igazán soha nem tudom, hiszen egy olyan világban élek, versenyzem és próbálok bizonyítani ahol mindig van új cél és új álom. Az, hogy soha nem lehet eleget tudni és mindig lehet újat tanulni; és mindig ott van egy verseny, amit meg akarsz nyerni; egy cash game asztal, ahonnan minden pénzt magad előtt akarsz látni; egy pimasz ellenfél, akit móresre akarsz tanítani; vagy csupán a bizonyítási vágy, ami hajt; vagy éppen egy karkötő, amiért mindig megéri küzdeni. És ha már nem az első, akkor a második, harmadik vagy amelyik épp következik... :)"

További sok sikert kívánunk Ricsinek és reméljük emlékezetes versenyeken fogjuk még látni őt nagyon sokáig!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.